Mit jelent a FIFO elv? Milyen technikai háttér szükséges hozzá? Mi a szerepe a raktározástechnikában, miért fontos?
Mi az a FIFO-elv? Miben különbözik a LIFO-elvtől?
A FIFO-elv tehát egy olyan raktározási koncepció, ami meghatározza, hogy a raktárban található azonos termékek közül melyik konkrét darab kerüljön kigyűjtésre a vásárlói megrendelés beérkezésekor. A FIFO az angol first in, first out kifejezés kezdőbetűit tartalmazza, ami magyarul annyit tesz, hogy ami elsőnek bemenő, az elsőnek kimenő lesz, azaz a raktárba legkorábban beérkezett termék került legkorábban kiszállításra.
LIFO-elv
A LIFO – last in, first out – ennek pont ellenkezője, az utolsónak beérkezett termék kerül elsőként kiszállításra. A FIFO-elv és a LIFO-elv a két leggyakrabban használt raktározástechnikai koncepció, de léteznek további elgondolások is, amik ezen elveket finomítják, vagy teljesen más logikai rendszert követnek.
FEFO-elv
A FEFO-elv – first expired, first out – a FIFO-elvhez nagyon hasonló, a raktárban található leghamarabb lejáró szavatossággal rendelkező termékeket választja ki elsőként szállításra.
LOFO-elv
A LOFO-elv – low first out – és a HIFO-elv – high first out – a termék beszerzési árát veszi alapul: az előbbi a legolcsóbban, míg utóbbi a legdrágábban beszerzett terméket szállítja ki legelsőként a raktárból. Egyéb elgondolások is léteznek, például van olyan elv, ami a raktárbeli elhelyezkedést veszi alapul és a legközelebbi vagy legkönnyebben elérhető terméket szállítja ki elsőként.
A FIFO-elv és a LIFO-elv közötti gyakorlati különbségekre még visszatérünk az egyes fejezetekben, mindkét elv a másik fényében könnyebben értelmezhető.
Milyen szerepe van a FIFO-elvnek a raktározástechnikában?
Az, hogy a betárolás után milyen elv szerint történik a termékek kiválasztása a szállításra alapvetően meghatározza a logisztikai bázis üzemeltetését és technikai hátterét. Ugyanez fordítva is igaz, csak bizonyos felszereltségi háttérrel rendelkező bázisok tudnak adott raktározástechnikai elveket követni.
A FIFO-elvet úgy képzelhetjük el, mint egy folyosót, ahol a termék beszállítása mindig a folyosó egyik végén, míg kiszállítása a másik végén történik. Kiszállításkor tehát mindig az a termék lesz előbb elérhető, amit előbb helyeztek a folyosóra.
A LIFO-elv ezzel szemben egy olyan folyosó, aminek csak az egyik oldalán van ajtó, így mindig az a termék lesz elérhető, amit legutoljára helyeztünk a folyosóra. Más megközelítésben a FIFO egy csővezeték, ahol mindig előrébb toljuk a kijárat felé az újonnan érkezett termékekkel a korábban érkezetteket, míg a LIFO egy doboz, ahol mindig a legfelső, azaz a legutóbb beletett termék érhető el számunkra.
Milyen technikai háttér szükséges a FIFO-elvhez?
A FIFO-elv alkalmazásához minimum állványrendszer szükséges a raktárban, hatékonnyá pedig valamilyen dinamikus elem beépítésével válhat. Nézzük meg miért!
Az könnyen belátható, hogy egy olyan raktárban, ahol egymás mellett vagy egymásra halmozva tárolják az árukészletet nem lehet minden termékhez a hozzáférést biztosítani, így a FIFO-elv sem valósulhat meg.
A hozzáférést két módon lehet biztosítani: vagy egy állványzattal, amin a termékek tárolása történik, vagy valamilyen dinamikus rendszer beépítésével, ami a termékeket mozgatni képes.
Mindkét elem külön-külön is elméleti megoldást nyújt a hozzáférhetőségre, de csak együtt adnak hatékony rendszert. Egy állványos, raklapos, görgőket is alkalmazó rendszerrel már egészen gyorsan és átláthatóan megoldható a FIFO-elv szerinti raktározás: az állvány egyik oldalán történhet az új termékek betárolása, míg a másikon a gyűjtése, a görgők pedig biztosítják, hogy a betároló oldalról folyamatosan a gyűjtő oldal irányába mozogjon az árukészlet.
Az így kialakított raktár már tökéletesen tudja a FIFO-elvet követni, ugyanakkor a helykihasználása nem optimális: az állványok közötti anyagmozgatáshoz fennt kell tartani aránylag nagy területet, illetve vertikálisan is vannak korlátjai az így berendezett logisztikai központoknak.
A helykihasználás javításában nagy mértékben segít a robotizáció, aminek függőleges helykihasználása sokkal előnyösebb és hagyományos gépekkel, valamint kezelőszemélyzettel is jóval kevesebb pontot kell az anyagmozgatás miatt elérni, így a horizontális helyigénye is kedvezőbb egy robotizált logisztikai központnak.
Mik a FIFO-elv előnyei?
A FIFO-elv alapvető előnye, hogy adott termék a lehető legkevesebb időt tölti a raktárban.
A vásárlók szeretnek minél újabb terméket venni, még akkor is ha az új és a régi között pusztán csomagolásbeli különbség van. Ez az eladó érdeke is, hogy ne legyenek olyan darabok az árukészletben, amik beragadnak a raktárba, elavulnak vagy amortizálódnak.
A FIFO-elv az esetek többségében átfedésben van a FEFO-elvvel, azaz lejárati idővel rendelkező termékek esetén a hamarabb lejáró – ami egyben általában a hamarabb raktárba kerülő is egyben – termék kerül kiszállításra.
A FIFO-elv használata az infláció hatását is mérsékli, mindig az időben előbb és olcsóbban legyártott vagy beszerzett termék értékesítésével kedvezőbben jár a vállalkozás, mint annak tárolásával és esetleges amortizációjával.
Milyen hátrányai vannak a FIFO-elvnek?
A FIFO-elvnek aránylag kevés hátránya van, sokkal inkább az az állítás igaz, hogy előfordulnak olyan termékek, amiket nem érdemes FIFO-elv szerint raktározni, vagy nem származik ebből előny.
Tömbös vagy halmozott tárolás
A FIFO-elvet követő raktárakban nem lehetséges a tömbös vagy halmozott tárolás, illetve ha bármilyen oknál fogva nem a sorban következő termékre van szükségünk, akkor az a hozzáférhetőséget nehezíti és a rendszert kellemetlenül megbolygathatja.
Bizonyos anyagok tulajdonságai
Például ömlesztett fémárut vagy téglát nem feltétlenül érdemes FIFO-elvben tárolni, mert az árukészlet biztosan nem fog megromlani és nincs érdemi jelentősége, hogy mikor került a raktárba a termék, ugyanakkor az ömlesztett vagy halmozott tárolás olcsóbb. Egy fent leírt görgős rendszerben ha egy közbülső termékre van szükségünk valamilyen ok miatt, ahhoz több terméket kell mozgatnunk, amit érkezési sorrendben visszahelyezni a rendszerbe nehézkes.
A FIFO-elvet követő raktárak tervezése és kialakítása nagyobb beruházást igényel, a készletnyilvántartás ellenőrzése bonyolultabb, pontosabban nagyobb precizitást igényel.
Milyen esetben érdemes a FIFO-elv mellett döntenem?
Kis túlzással néhány terméktípuson kívül majdnem mindent megéri elméletben FIFO-elv használata mellett raktározni.
A homogén, lejárati idővel nem rendelkező termékek kivételével minden más termékcsoport alkalmas a FIFO-elvben történő raktározásra. Lejárati idővel rendelkező termékek (például élelmiszerek, gyógyszerek stb.) esetében csak a FIFO-elv (vagy a nagyon hasonló FEFO-elv) lehet megfelelő. A
többi termék esetében a már feljebb is említett, a termékkészlet folyamatos megújulásán nyugvó előnyök miatt érdemes a FIFO-elv mellett dönteni.
Mi az az ok, ami miatt mégsem dönt mindenki a FIFO-elv mellett?
A válasz aránylag egyszerű: logisztikai központ magas beruházási költsége miatt. Ez az amire megoldást kínálhat a bérraktározás vagy a webáruházak esetében a fulfillment. A bérraktározás a logisztikai szolgáltatónak folyamatos magas raktári kihasználtságot, a több partner miatt kisebb kockázatot jelent.
A vállalkozásoknak pedig magas minőségű, de az osztott költségek miatt kedvező árú logisztikai szolgáltatásokat, ahol csak a valóban elvégzett raktári tevékenységek után kell díjat fizetniük. Ilyen módon egy kisebb vállalkozás is a FIFO-elv mellett dönthet, miután a beruházás kockázata és költsége nem terheli.